Kitobni o'qish: «Népdalok és mondák (1. kötet)»

ELŐSZÓ

A magyar népköltemények gyüjtésének gondolata nem uj, de fájdalom, nem is régi. Énekes gyüjteményeket ismerünk, minő 1803-ból a váczi, mellynek előszavában emlékezet vagyon egy, 1799-ben készült és megjelent gyüjteményről. Ez utolsót nem ismerem, de mennyiben a kezem között levő¹ annak folytatása vagy utánzása lehetett, a mi szempontunkból tekintve, – nem igen sokat ért, mivel a benne megjelent dalok minden egyéb voltak mint népdalok. A sárospataki „Érzékeny és vig dalok gyüjteménye“ mellynek második bővitett kiadása 1834-ből való, és így az első körűlbelől öt hat évvel korábban láthatott világot, sokkal többet ér, nem csak általános költészeti, hanem valóságos népköltészeti tekintetből is. Ebben, sok becses, főleg az iskolai ifjuság által szerzett, dalokon kivűl tisztán népdal mintegy 70 darab találtatik. Ezen gyüjteményeken kivül a népköltészet nálunk nem máskép müveltetett, mint ponyvai irodalom által, mig a népben korrul korra kimutatható bizonyossággal mindig élt, változott, hervadt, vagy virult, a nép sorsa, körülményei szerint. A m. t. társaság felállta után mindjárt, a népdalokra szintén előkelő gond fordittatott, melly szándékát az Academiának törvényhatóságok is sietének buzditani ’s nov. 16. 1832 tartott heti ülésében illy levél olvastatott: Tekintetes Tudós Társaság! Mennyire szivünkön fekszik a magyar nyelvnek terjedése, azt bizonyítja megyénkben több tartalmu rendszabásoknak megállapitása, mellyek által a föld népét honni nyelvünk kedvelésére ébreszteni kivánjuk. – Ezen anyai nyelvünk iránt vonzó határtalan vágyódásunk ösztönéből a t. t. Társaságot hivatalosan, egyszersmind barátságosan kérjük, hogy szembetűnő levén a mesterembereknél a számtalan magyar műszavak fogyatkozása, ezen fogyatkozást kipótolni s egyszersmind a magyar nyelv nagyobb megkedveltetésére alkalmatos népdalokat késziteni és közre munkálni méltoztasson. Egyébiránt stb. a t. t. Társaságnak kész köteles szolgái Komárom vármegye közönsége. Költ Komáromban 1832. eszt. augustus 1-ső napján tartott közgyülésünkből. Még Esztergam megyéről tudom, hogy e végett szinte felszólitá az Academiát, mellynek aztán, tagok és nem tagok egyiránt küldének dalokat, de az Academia e tárgyat, noha szerkesztőket is neveze már, bizonytalon időre kénytelen volt letenni, s gondjait egy más, későbbi, Társaságnak, melly egyenesen a szépirodalom minden oldalróli müvelésére, terjesztésére alakult – a Kisfaludy-Társaságnak átengedni, melly 1843. dec. 2-dikán tartott ülésében a népköltési ereklyék gyüjtését elhatározván, felszólitást bocsátott ki az országba s egy uttal az Academiát is fölkéré hogy a levéltárában letett gyüjteményeket használatra kiadni méltoztatnék. Az Academia szives készséggel hajlott a kérelemre ’s egy ujabb indítványt küldött át a Kisfaludy-Társasághoz miszerint a gyüjtendő népdaloknak, a mennyire lehet, zenéjökre is forditná gondjait és figyelmét, hogy a magyar népköltészetnek ezen lényeges és jellemző vehiculumának több becses példányai nemcsak az elfeledtetéstől megóva, a mivelt közönség ismeretére jőjenek, hanem ahoz értők által s tökéletes magyar szellemben szerkesztve, a már nagy számban kijött s jobbára idegen hangmüvészek által elferdített dalok sorsára ne jussanak! E szerint a Kisfaludy-Társaságnak nemcsak a dalok gyüjtése, hanem melódiáik közzététele is feladatává lön, melly kettős vállalat alulirtnak bocsáttatott gondjai alá, ki általvevén mind az Academia, mind a Kisfaludy-Társaság gyüjtéseit, a jelen könyvet szerkeszté, nem minden válogatás nélkül ugyan, de mégis szorosan ragaszkodva azon elvhez, hogy a dalok ugy kerüljenek világ elé, mint jellemző valóságukban a nép között élnek. E közben, mint a népköltészethez érdekes adat, jelent meg már eddig három füzet Kecskeméthi Csapó gyüjtése szerint, s ennyi – tudtommal – mi a népdalok körűl irodalmilag történt, s most egész tisztelettel jegyzem föl ide mindazok becses nevét, kiktől a Kisfaludy-Társaság gyüjteményeket vön.

1. Kelecsényi József urtól 13 darab, köztök egy pár rege.

2. Füzes-Gyarmatról Szakál Lajos gyüjteménye 17 d. és H. G. néhány töredéke.

3. Piry Czirjék prof. urtól Érsek-Ujvárból, különböző vidékekről 36 d.

4. Szabó Dávid urtól, Hegyaljáról 39 db.

5. Haas Mihály urtól, többnyire baranyai hires rablókrul 20 db.

6. Gróf Dessewffy Virginia kisasszonytól szabolcsi dalok 50 db.

7. Nyájasditól (álnév) egy monda Buda halálárul.

8. Ivánszky Jánostól Nagy Tőre vidékérül, Bars megyéből 12.

9. Debreczen tájárul, Dobay Jánostól 26.

10. Vasból, Szelestey László urtól 6 db.

11. Szilágysági 14 népdal és 13 táncznóta, Halász Márton urtól.

12. Három csomó vegyes Schedius Lajos urtól; a. köznépi dalok 27. db. b. Magyarországi énekek 22. db. c. Régi magyaroknak szomorú és keserves énekjek 1. db.

13. Nyitrából Kelecsényi Józseftől 16. db.

14. Vieszkáról Szeberényi Lajos urtól 24 db.

15. Többnyire a Rábaközön szedett népdal, Pintér Endre praemonstrati szerzetes kanonok urtól, Csornáról 107 db.

16. Molnár Ádám nevelő urtól Pestben, a pöszéri pusztáról 48 db.

17. Hont és Nográd megyei, Pajor István urtól 25. db.

18. Ismét Pintér Endre urtól egy küldeményben 132.

19. Békes megye Körös-Tarcsa helységében Szöke István tanitó ur által gyüjtött 49. népdal, átnézve és beküldve Szakál Lajos ur által.

20. Vasból Horváth Elek urtól 12 db.

21. Szombathelyről Simon Vincze praemonstrati szerzetes kanonok urtól 40 db.

22. Ugyan onnan Szelestey László urtól ujra 11 népdal s néhány táncz és egyéb mulatságok alkalmával rögtönzött, ugy nevezett rigmus.

23. Győrből Baki Gábor prof. urtól 11 db. hangjegyekkel együtt.

24. Nográdból, Pajor István urtól ujra 75.

25. Benőfy Soma Sajó-völgyből 20 db.

26. Családról Kelecsényi József egyvelege.

27. Baki Gábor Győrből folytatva 27-ig, kótákkal.

28. Szeberényi Lajos ismét 32 db. Maglód és Péczel tájékáról.

29. Gyurinka Antal Váczról több népdalt s köszöntő verseket mesterlegényektől.

30. Zerrák Antal Győrből ireghi dalokat, Tolna megyéből.

31. Bátky Károly Kecskemétről.

32. Haas Mihály prof. Pécsről.

33. Josics Károly Bogádról hegyhátiákat.

34. Samarjay Károly Komáromból.

35. Petőfy.

36. Greguss.

37. Székes-Fehérvárról Hodosi Karácsony József urtól, legközelebb elhunyt testvére Karácsony Lázár hátrahagyott irómányaiból egy 200 dból álló népdalgyüjtemény és külön két kötetben azoknak boldogult által gitárra tett zenéi.

38. Szombathelyről Simon Vincze urtól ismét 37 db.

39. Vasból Ács Károly kocsi iskolai igazgató urtól. 30 db.

40. Csornáról, Pintér Endre urtól ismét 213 db.

41. Szeberényi Lajos urtól ujra 32. db.

42. Pápa és Ladány (Bars) vidékeiről Horváth Károly urtól 25. db;

43. Pozsonyból Berzsenyi Pongrácz urtól hangjegyekkel 24 db.

44. Pápáról Kiss Dénes urtól hangjegyekkel 122. db.

45. Noszlopy Titus urtól egy kisebb csomó hangjegyekkel.

46. Ludnics Miklós ügyvéd urtól némi peres irományokból egy csomó egyveleg.

47. Perkátárul, takácsmester Molnár József urtól több nyomtatott és irott füzet, köztök némelly saját dalai is.

48. Erkről Kovács Károlytól 31 db.

49. Külőn vidékekről Döbrentei Gábor kir. tan. urtól 106 db.²

50. Mátra és Zagyva-vidéki, Nagy Iván urtól 24 db.

51. Váczi, Gyurinka Antal urtól 23 db.

52–63. A m. tudós társaság XV-ik nagygyülése rendeléséből ennek levéltárábul használatra: Udvardy János lev. tag gyüjteménye 246. db. 2. Ercsey Dániel lev. tagé 112 db. 3. Demjén Sándor urtól hangjegyekkel 28 db. 4. Kecskeméthi Csapó Dániel uré 130 db. 5. Néhai Mindszenty Dániel gyüjteménye u. m. egy bevezető értekezés; I. rész 188 db. II. rész 40 db. III. rész 57 db. hangjegyes 88 db. s e mellett Mátray Gábor véleménye s külön 7 füzet nemzeti zenemód. Czuczor Gergely r. tagé 14. db. 7. Gróf Desewffy Virginia kisasszonyé 42 db. 8. Hoblik Márton ltagé hangjegyekkel 21. db. 9. Névtelen gyüjtemény hangjegyekkel, 105 db. 10. Schedel Ferencz r. tagé 22 db. 11. Szücs Ábrahámé 62 db. 12. Kelecsényi Józsefé 2. füzet.

64. Gödörházi Gödör József ur Szendről, Komárommegyéből 13 db.

65. Póngrácz Lajos ur hontmegyei ipolysági népdalokat gyüjtött számra 43. dbt.

66. Kelecsényi J. ur ismét néhány egyveleget: rigmusokat és kortesdalokat.

67. Simon Vincze praemonstrati tanitó ur, Szombathelyről 29 db. leginkább Ollát-tájiakat.

68. Szabóky Adolf ur kegyes rendi tag berencsi (nyitramegyei) népdalokat, 50-net

69. Ismét a m. t. társaságtól egy csomó, beküldve Mayer István urtól Muzslai népdalok czim alatt, 5-49 db.

70. Gr. Desewffy Virginia kisassz. folytatólag 51-116-ig hangjegyekkel együtt.

71. Szabolcs déli oldaláról Szilágyi István 19 népdalt.

72. Illy czim alatt: Népdalok gyüjtve a pozsonyi lyceumbeli magyar társaság meghagyásábul, Szeberényi Andor által.

73. Kelecsényi József Nyitrából egy költői zsebszótárt és dalokat.

74. Névtelen, 8 dalt.

75. Népdalok, összeszedte Békássy János 27 db.

76. Remellay Gusztáv Pétervár vidékéről néplegendát péterváradi havi boldogasszony czim alatt.

77. Szelestey Szombathelyről vőfél-köszöntéseket.

78. Oláhországi tánczverseket Ürmösy Sándor utazásából közle Schedel.

79. Boros-Sebesről Bitó Ferencz maga versét.

80. Forrayné ő nagysága Budáról Külkey Henrik ur által egy Nádasdy dalt, hangjegyekkel.

81. Magyar dalok czim alatt, Névtelen hangjegyeket is.

82. Borbély Lajos három kötet gyüjteménye, tiszamelléki dalokkal, Hevesből.

83. Nagy Gáspár urtól Komárombul néhai Kiss Lajos ur iratai közül különböző vidéki dalok 7. füzetben.

84. Kis kötetben dalok Névtelentől 38 db.

85. Kelecsényi József hét kötetkét; többek közt a váczi dalos könyvet is

86. Baki Gábor Györből folytatólag 28-44. számig, hangjegyekkel.

87. Gr. Desewffy Virginia kisasszony 11 székely népdalt külde Jeney József gyüjtése szerint.

88. Császár F. Abony tájékárul közle néhányat és egy mondát Mátyás k. aranygyapjas bárányárul.

89. Horovicz, Fülöp, öt füzetet.

90. Nagy Iván ujra, Mátra és Zagyva vidékéről.

91. Mayer István ebédi dalokat.

92. Kelecsényi Pál gesztei és kolonyi dalokat, Nyitrából és Barsból.

93. Székely népdalokat Marosvásárhelyrül, Szentkirályi Gábor.

94. Puszta Monostorról dalokat, hét mondát és rejtvényeket Eperjessy Ferencz.

95. Gaal egy mondát, a három királyfiról, irt le népi előadás után.

Hogy a népdalok gyüjtésének hire kedvező viszhangra talált, mutatja e sorozat; hogy bennök országos és nemzeti kincs van elrejtve, mindnyájan tudjuk és bizonyosan e szempontból indultak ki a felszólitó nemes megyék is – kiknek a teljesült ügyet ezennel van szerencsénk pártolásába ajánlani – de a népdalok mellett szól mindenek előtt a müvelt nemzetek és tudósaik példája, mert minden europai nép – kezdve angoltul a finn népekig – talán a törököt kivéve – bir már efféle gyüjteményekkel; s csak a mi hanyagságunk volt e részben, – mint sok másban is – megmagyarázhatlan. És bár ennyi érdek, ennyi ok szól is a népköltészet mellett, mind hiába, ha egy, nevét elhallgató hazafi társul nem ajánlkozik, egy körülbelől 30 ives gyüjteménynek kiadására, mit azért hozok fel, mert ez oka, hogy ki nem adatik mind, a mi be gyült; de meggondolva, hogy nála nélkül még az sem adatott volna ki, a mi most kiadatik, csak forró köszönetünket érdemli.

Szerkesztésre nézve ennyit jegyzek föl: sok dal lesz itt, mellyet senki nem hallott úgy, mint általam közöltetnek, mert némellyik három, sőt négyből is van összerakva, a különböző beküldések szerint. Ez másnem is lehet. Mert mint egyik beküldő, Gyurinka Antal ur irja „az illyen dalokat egyik elkezdi, és a hány danolja, mind bővíti ujakkal“ miből természetesen következik, hogy a különféle beküldést szabad is, lehet is összeolvasztani.

Némellyek szerint maga Homér, de mult században Ossian énekei, legujabban pedig a finn hősköltemény: Kalervala, 32 énekben, szinte illy változó előadás, a nép ajka után iraték le, s adatott ki. Bár több volna efféle és ekkép szerkeszteni valónk nekünk magyaroknak is! Voltak helyek, mellyeket a kéziratokból máskép olvasni, mint a hogy kinyomattak, vagy nem tudtam, vagy nem mertem, de későbbi, mind e mai napig folyt, beküldésekből tisztába hoztam. Ezeknek kijavitása feltalálható leszen hátul a jegyzetekben. A mi ezeken kivül hibásan volna, értők itéletére hagyom: jegyezzék föl észrevételeiket, közöljék azon tisztelt társasággal, mellynek czimzete alatt megy világra e gyüjtemény; lesz ott, a ki hasznokat vegye.

Ohajtom pedig, szerezzenek e dalok annyi örömet mindenkinek, mint szerzének vala nekem, mig körültök fáradoztam, s terjedjenek el minél több kézbe palotátul gunyhóig, mert velök egy lánczszemmel, egy kötelékkel van több ismét a külön érdekek egyesítésére. Költ Pesten, marczius 9. 1846.

Erdélyi János.

ELSŐ KÖNYV

SZERELMI DALOK

1

 
Arany- ezüstért, czifra ruháért,
Leányt el ne végy koszorujáért;
Inkább szeressed jámborságáért,
Előtted való szép járásáért.
 
 
Ne nézz a leány tánczos lábára,
Ne hajolj az ő mézes szavára;
Figyelemmel légy indulatára,
Tanulj szert tenni szive titkára.
 

2

 
Szomorú már nekem járásom, kelésem,
Talán e világban nem leszen örömem,
Mert az én édesem eltávozik tőlem,
Kiért elbágyadott szomorodott szivem.
 
 
Látom, a tavasznak mindenek örülnek,
Gyenge virágokbul a koszorúk kelnek.
De az én bánatim mind csak öregbednek,
Mert nehéz gyötrelmek szivemen nem szünnek.
 
 
Zengedez az erdő, sok szép énekszóval,
Tündöklik a’ mező ékes virágokkal;
De én szegény fejem csak búval, bánattal,
Világból kimúlok iszonyú kinokkal.
 

3

 
Panaszimat mondani nem merem,
Mert nincs nekem olly biztos emberem,
Csak te néked jelentem, istenem,
Fordítsd jóra már az én életem.
 
 
Itéltetem ezerféleképen,
Nem találnak bűnösnek semmiben.
A rosz nyelvek mégis rágalmaznak,
Angyalomtól fosztani akarnak.
 
 
Igaz ugyan, ki szeret, az szenved,
Rózsájáért mégis mit nem tehet;
A ki szeret, örömmel reménylhet,
Minket is hát, rózsám, az követhet.
 

4

 
Az ur lelke legyen,
Kincsem, te lelkeddel;
Hordozzon az isten,
Szerelmem, békével.
 
 
Megbocsáss, ha voltam
Valaha vétséggel,
Az urnak angyala
Menjen te véled el.
 

5

 
Ha én páva volnék,
Páva módra járnék,
Duna vizét innám,
Dunát átrepülném,
Fenyőágra szállnék,
Fenyőmagot enném,
Aztán megrázkodnám,
Tollam elhullatnám,
Leányok felszednék,
Menyecskék megkötnék,
Urfiak viselnék.
 

6

 
Hej páva, hej páva,
Császárné pávája!
Ha én páva volnék,
Jobb reggel fölkelnék.
 
 
Folyóvízre mennék,
Folyóvizet innám,
Szárnyam csattogtatnám,
Tollam hullogatnám.
 
 
Szép leányok szednék,
Bokrétába kötnék,
Az én kedvesemnek
Kalapjára tennék.
 

7

 
Fáj, fáj, fáj, fáj,
Fáj a’ szivem, fáj,
Fáj a szivem te éretted,
Mióta megismértelek,
Fáj, fáj, fáj a szivem, fáj.
 
 
Nincs, nincs, nincs, nincs,
Bizony sehol nincs
Drága személyednek párja,
Bárki a’ földet bejárja,
Nincs, nincs, bizony sehol nincs.
 
 
Szép, szép, szép, szép,
Oh melly igen szép,
Szemeidnek ragyogása,
Piros szádnak mosolygása,
Szép, szép, oh melly igen szép!
 
 
Oh, oh, oh, oh,
Oh angyalkám, oh!
Ki ne szeretne tégedet,
Ismervén szép személyedet,
Oh, oh, csókolni való!
 
 
Hát, hát, hát, hát,
Mi csuda az hát,
Hogy ékes tüzzel ragyogott
Szemed engem rabul fogott,
Hát, hát, mi csuda az hát?
 
 
Várj, várj, várj, várj,
Csak egy kicsit várj!
Megbánod még tettetésed,
Csintalan szineskedésed;
Várj, várj, csak egy kicsit várj.
 
 
Oh, oh, oh, oh,
Oh kedvesem, oh!
Hogy szeretnélek tégedet,
Ismervén hamis szivedet,
Oh, oh, kedves ámító!
 
 
Jaj, jaj, jaj, jaj,
Oh melly édes baj!
Rabja vagyok már szivednek,
Imádója személyednek,
Jaj, jaj, oh melly édes baj!
 
 
Kár, kár, kár, kár,
Igen nagyon kár!
Hogy a szived állhatatlan,
Egynél hogy maradhatatlan,
Kár, kár, igen nagyon kár.
 
 
Már, már, már, már,
Csak maradj el már!
Hahogy tőlem elpártoltál,
Hozzám hűségtelen voltál,
Már, már, csak maradj el, már.
 
 
Nem, nem, nem, nem,
Már nem hiszek, nem!
Ki is hinne ollyan szivnek,
Ki magát igéri tíznek,
Nem, nem, már nem hiszek, nem.
 
 
El, el, el, el,
El kell menni, el.
El kell menni, nincs mit tenni,
Téged, kedves, felejteni,
El, el, el kell menni, el.
 
 
Nem, nem, nem, nem,
Soha többé nem.
Soha többé nem szeretlek,
Szívemen már erőt veszek,
Nem, nem, soha többé nem.
 
 
Légy, légy, légy, légy,
Légy szerencsés, légy.
Áldjon meg az én istenem,
Oh kedves hűségtelenem.
Légy, légy, légy szerencsés, légy.
 
 
Meg, meg, meg, meg,
Meglátlak még, meg.
Meglátlak még vig szemekkel,
Megölellek hiv kezekkel,
Meg, meg, megölellek, meg.
 

8

 
Édes dudu, duduskám,
Szép babukám, babuskám,
Alakom, angyalkám,
Pintyőke madárkám!
 
 
Tubám, tőlem ne repülj,
Hanem hiv fészkedbe ülj;
Lankadt ölembe dülj,
Nékem örömet szülj.
 
 
Osztozzál egy szivemmel,
Lelket végy egy lelkemmel,
Nevess beszédimmel,
Könyezz szemeimmel.
 
 
Vannak, kik reád vásnak,
Nem engedlek én másnak,
Sem a gaz szokásnak,
Bár sok vermet ásnak.
 
 
Téged, téged szeretlek,
Téged, téged kedvellek.
Csín- csillagom, kegyesem,
Lépes mézem, édesem,
Egy szóval mindenem;
Tudod, én istenem! –
 
 
Piros pipacs ajakid,
Kökény egy pár szemeid,
Pár czitrom melleid,
Sólyom tekinteteid!
Termeted keménysége
Szép testednek épsége,
Teljes egészsége,
És mi nemessége!
 
 
Bizony minden hibátlan,
Csinos, deli, ártatlan,
Minden porczikája.
Sziv remek munkája.
 
 
Azért mivel méltó vagy,
Tüzem hozzád égig nagy,
Enyhits harmatoddal,
És ugy bánj raboddal.
 
 
Nyitom minden eremet,
Föláldozom véremet,
Igaz életemet,
Tüz láng hív szivemet.
 

9

 
Mint gerlicze madár,
Ki társátul elvál,
Jaj! kesergi társát,
Zöld ágra nem is száll.
Csak sohajt és fárad, valaholott megáll,
Mindaddig bujdosik, mig társra nem talál.
 
 
Az én életemnek
Is ugy vagyon sorsa,
Mert bokros bubánat
Azt igen futkossa.
Szivemet bubánat, mint partját, víz mossa,
Hervadni kezdettem, mint őszszel a rózsa.
 
 
E mellett keserves
Jajszót kiált én szám,
Mert többé nem látlak
Gyakorta, violám.
Elmegyek-e hozzád, nem tudhatom nyilván,
Láthatlak-e többet, avagy sem ezután?
 
 
Nálad nélkül leszen
Már egyedűl éltem,
Az idegen földön
Rettentő gyötrelmem.
Én soha te rólad el nem felejtkezem,
Valamig testemből ki nem megy a lelkem.
 
 
Csak egy gerliczécske,
Ártatlan madárka,
Ha társátul elvál,
Jaj, mint nem cselekszik.
Mód nélkül bánkódik, zöld ágra nem is száll,
Vizet felzavarja, ugy marad szomjazva.
 
 
Tudom, hogy tovább is
Kivánnál szolgálni,
Érettem szüntelen
Járni, fáradozni.
Sőt velem egy utra kivánnál indulni,
De minthogy nem lehet, csak el kell maradni.
 

10

 
Egy ártatlan nézés megszéditett,
Egy mézes csók hálóba keritett;
Mellyért az én szivem szertelen fáj:
Ennek oka csak egy mosolygó száj.
 
 
Csókolom gyöngy ajakidat százszor,
Magamat többre ajánlom másszor;
Legyen szerelmünknek e summája,
Vagyok angyalkámnak hiv szolgája.
 

11

 
A merre én járok,
Még a fák is sirnak,
Gyenge ágairul
A levelek hullnak.
 
 
Hulljatok, levelek,
Rejtsetek el engem,
Mert az én galambom
Sirva keres engem.
 
 
Hulljatok, levelek,
Sürűn az utamra,
Hogy ne tudja rózsám,
Merre ment galambja.
 

12

 
Hiven szerettem,
Senkit mást nem kedveltem.
Kedvét kerestem,
Hibáit nem nevettem.
Mit vétettem, nem tudhatom.
Az az én bánatom.
Hogy most is ég indulatom,
Éledek, ha láthatom.
 
 
Bárcsak követnél,
Holtig állandó lennél;
Engem szeretnél,
Senkit mást nem kedvelnél:
Ugy bús napom felderülne,
Bánatom enyhülne;
Sápadt orczámon kedv ülne:
Könyekben nem fürödne.
 

13

 
Jó napot, kedvesem, drága angyalom!
Utánad fáradok, nincs nyugodalmam,
Keresztűl a réten, völgyeken, hegyeken
Kiáltok, hogy hol vagy, hol én vigasztalóm?
 
 
Utánad könyűim hullnak sürűen,
Zokog fájdalmas sebes szivem;
Kérdeztem az embereket: nem látták-e kedvesem?
Mind azt mondják, hogy haragszik rám szüntelen.
 
 
Hát ennek oka, kedvesem, mi lehet?
Azt hallottam, készakarva gyülölsz engemet;
Ez az oka hogy elhagytál, más hivatalt választottál,
Igy felelvén egy valaki kedvesem előtt.
 
 
Csak szeress kedvesem, mig tart ideje,
Mig a rozmarinbokornak zöld a levele,
A papságból kimehetek, még téged el is vehetlek,
Nem vagyok még püspökünktől megeskedtetve.
 
 
Igy van igy, kedvesem, mert tiéd vagyok,
Ezután holtomig tiéd maradok;
Éjjel, nappal, reggel, estve, te vagy arany szinnel festve;
Szivemben fogsz ragyogni, mert tiéd vagyok,
Ezután holtomig tiéd maradok.
 

14

 
Köszönetem nyujtom, kedves, jó szivedért,
Áldjon meg az isten minden jóságodért,
Mellyekkel irántam ártatlan okokban
Viseltettél.
 
 
Ne epessz, oh kedves már többé engemet,
Mert minden szavaid kín, keserűségek,
Intlek bús szivemre, néked mentségedre
Nem lehetek.
 
 
Lehetsz, oh még édes, egyszer örömemre,
Ha nem lesz kérésem szivbeli terhedre;
Koszorút karomra küldvén, áldozatra
Ha indulok.
 
 
Megteszem angyalom, ámbár nem szivesen,
Csak első áldásod tőled elnyerhessem;
Akkor is mindenkor kedves galambodról
Megemlékezz.
 
 
Soha el nem felejthetlek már tégedet,
Most utólszor intlek ugy mint kedvesemet:
Több szerencsét keress, papokat ne szeress,
Isten veled!