Kitobni o'qish: «A görög nép történetéből»

A görögök: az emberek kialakulása, migráció

A görögök (önjelölés—hellének) azok az emberek, akik Görögország, Ciprus fő lakosságát alkotják. A görögök nevét az ókorban a rómaiak adták nekik a dél-olaszországi görög gyarmatosítók egyik kis törzsének neve után. A görög nemzet KR. E. 12. század körül kezdett kialakulni . Görögország legrégebbi lakosainak, a Pelasgiaknak a kis-ázsiai újonnan érkezőkkel (Tirsens, Carians stb.), akik viszont a Déli Urál sztyeppéiből (ahol a legrégebbi indoeurópai közösség alakult ki), valamint a Balkán-félsziget északnyugati részéből származó törzsekből származtak, amelyek akkor főleg négy törzsből álltak: Achaeusok, ionok, Aeoliak, Dorians és néhány más, kisebb.

A görögök egy magas polgárosodott társadalom vezetői voltak, nagy kulturális hatással voltak a szomszédos népekre, ösztönözték anyagi termelésük fejlődését és hozzájárultak a kezdetleges közösségi rendszer felbomlásához. Az osztálytársadalom elsősorban ott keletkezik, ahol az ősi mesterséges öntözés kialakult, az ősi mezőgazdasági civilizációkhoz szorosan kapcsolódó területeken. Az emberek új társadalmi formációra való áttérése számos okból kapcsolódott, elsősorban a gazdaság és a technológia progresszív formáinak fejlesztésével. Az osztálytársadalom korszakának emberi tevékenységének ez a aspektusa tükröződik a régészeti anyagokban – a fazekasság, a vas mezőgazdasági eszközök elterjedésében. Ezenkívül a régészeti anyag élénk képet fest az osztályok életéről. Az osztálytársadalom megjelenése a városok megjelenésével, a nagy építészeti struktúrák építésével, az írás terjedésével, a luxus példátlan felhalmozódásával és a pénz megjelenésével jár.

Az ókori görög nemzetiség kialakulásának történetének különféle aspektusairól a legfontosabb információkat az ősi irodalmi hagyomány tartalmazza-az ókori írók művei, amelyek többé-kevésbé teljes formában jöttek le korunkba, dokumentációs források: rendeletek, törvények, szerződések, dedikációk stb.; anyagi műemlékek: épületek, eszközök, fegyverek, háztartási cikkek maradványai; adatok az ókori görög nyelvből. A régészeti felfedezések sok új dolgot adtak a város történelmének tanulmányozásában. Ki vállalta a hissarlyk-hegy ásatásait Kis-Ázsiában, G. Schliemann 1871-ben . felfedezte az ősi Trója maradványait és számos települést, amelyek korábban léteztek. A Mycenae és Tiryns ásatásai során Schliemann hatalmas mennyiségű anyagot talált, amely lehetővé teszi egy különleges mükénéi kultúráról való beszélgetést. 1900-ban Arthur Evans angol régész egy palota maradványait találta meg az ősi Knossos helyén, amely lehetővé tette számunkra, hogy beszéljünk a Krétai kultúráról, amely idősebbnek bizonyult, mint a mükénéi.

Az irodalmi művek közül a görög történészek munkái különösen értékesek. Az ókori történetírás az ókori eposzban gyökerezik, amelyet olyan híres versek képviselnek, mint az Iliász és az Odüsszea. Ez az információ a boeotian parasztság életéről a rabszolgatartó társadalom kialakulása során a Boeotian költő Hesiod verseiben található – "Works and Days", "Theogony".

A Krétai-mükénéi időszakról szóló tudományos elképzelések elsősorban Régészeti adatokon alapulnak. Az ásatások kimutatták, hogy Kréta területén a neolitikum kezdete a Kr.E. 6. -5. évezredre nyúlik vissza. A Kr.e. 3. évezred elején és 1. felében. Krétán átmenet van a kőből a rézbe, majd a bronzba. E. 2. évezred elejére az úgynevezett "paloták" legősibb struktúrái Knossosban, amelyek ünnepi helyiségek, műhelyek, raktárak stb., ezt követően többször újjáépítették. Ezenkívül a Krétai városok (a modern Törökországban) és a települések maradványai a későbbi időszakokhoz tartoznak. A következő évszázadokban kréta anyagi kultúrája, amint azt számos művészi termék, freskó, edény, eszköz stb., a "palotákban" megtisztítva tovább fejlődik. E. 2. évezred 2. negyedében virágzott a Balkán-félszigeten, a Kr.E. 2. évezred első évszázadaitól kezdve. E., Kréta erős befolyása alatt a Peloponnészoszban (Mycenae, Tiryns stb.) és Közép-Görögország, amely akkor éri el legnagyobb fejlődését, amikor maga a Krétai kultúra már hanyatlási időszakba lép. Ennek a kultúrának a hordozói nyilvánvalóan a görög törzsek ősei voltak. Kréta kultúrája jól ismert hatással van Kis-Ázsia partjára,ahol az úgynevezett trójai kultúra Troy városának központjával fejlődik. Miután elterjedt az Égei-medencében, a Krétai kultúra új vonásokat szerez, amelyek megkülönböztetik műemlékeit a krétában találhatóktól. Ez okot ad arra, hogy nem egy kréta kultúrájának, hanem a Krétai-mükénéi kultúrának nevezzük. A Krétai-mükénéi tárgyak egyedi leleteit Egyiptom, Szíria, Palesztina, Ciprus szigetén, Szicília partjain, Dél-Olaszországban, Dél-Franciaországban, a Fekete-tenger partjain találták meg. A területi eloszlás ilyen skálájával a Krétai-mükénéi kultúra azonban csak a lakosság korlátozott körét fedte le. Ennek a kultúrának a központjai együtt élnek az anyagi élet sokkal primitívebb formáival e területek lakosságának nagy részében. Kréta műemlékeinek összehasonlítása Egyiptom műemlékeivel és a két folyó országaival azt sugallja, hogy Kr.E. 2. évezredben Krétán volt egy osztály rabszolgatartó társadalom. E. 14.-13. századtól kezdve a Krétai-mükénéi kultúra további fejlődése megszűnik. Santorini (Tyra) kitörése 1380 körül ahhoz vezetett, hogy a Krétai-mükénéi kultúra csökkent, ez az esemény aláásta a helyi lakosság "hatalmas istenekbe" vetett hitét, nagyrészt elpusztította az ókori Görögország, Kréta, Egyiptom gazdaságát. A 2. évezred végén és az 1. évezred elején az anyagi kultúra területén bizonyos típusú regresszió figyelhető meg. Ennek oka a Balkánon megnyilvánuló nagy törzsi mozgalmak voltak.

Homérosz versei, amelyek létrehozása a Kr.E. 8. -7. századból származik, a görög társadalom fő információforrása a primitív közösségi rendszer bomlása és a rabszolgatartó kapcsolatok eredete során. A versek olyan dalokból álltak, amelyek mindegyike külön-külön is előadható, mint önálló történet egy adott eseményről a karakterek életében. El lehet képzelni, hogy az énekes-mesemondót (amelyet az ókori görögök aed-nek, később rapszódiának hívtak) felkérték, hogy énekeljen bizonyos részeket (dalokat) hosszú, eseményes versekből az ünnepeken. Ha az ünneplők hallani akartak az ókori Trója, az énekes lot falai alatti hősi tettekről, kithara hangjai énekeltek a trójai háborúról, amely a "rézbevonatú" Achaeusok (görögök) között tört ki, akik Görögországból "fekete oldalú hajókon" hajóztak Kis-Ázsia partjaira, ahol volt egy gyönyörű "erődfalú" Trója (Ilium) és szülővárosuk védelmezői, bátor trójai harcosok.

Az akkori görög társadalom abban a formában, amelyben a versekben tükröződött, továbbra is megőrzi az általános struktúrát. Nemzetségek, phratries, egyesületek több nemzetség, és philae (törzsek) a fő társadalmi megosztottság még mindig teljes mértékben megőrizte jelentőségét. A homéroszi társadalom nem ismerte a föld magántulajdonát, nem ismerte a fejlett munkamegosztás és a fejlett csere rendszerét, a vérviszály szokása még nem maradt fenn benne, és a pán-indoeurópai törzsi rendszerben rejlő egyéb elemek továbbra is fennálltak. Ugyanakkor a homéroszi időszakban a vas fokozatosan nemesfémré válik (jön az úgynevezett" vaskor", amely a Déli Urál ősi metallurgistáiból származik), amely kifejezte a homéroszi társadalom hatalmas előnyét a Krétai-Mükénéihoz képest. A gazdasági élet a már viszonylag fejlett mezőgazdaságon és szarvasmarha-tenyésztésen alapult. Általánosságban elmondható, hogy a homéroszi időszak gazdasága természetesen zárva volt. A versekben (főleg az Odüsszeában) egyes esetekben kereskedőket említettek, de általában nem görögök, hanem föníciaiak voltak. Professzionális kézművesek is megjelentek. Bár ennek az időszaknak az anyagi kultúrája alacsonyabb volt, mint a Krétai-mükénéi, de az előzőtől olyan technikai eredményeket örökölt, mint a fazekaskerék, a vázák festésének technikája stb., amely hozzájárult a vízi jármű továbbfejlesztéséhez. Az építőipar, a fazekasság és a tengeri üzlet fejlődött. Ezen a gazdasági alapon elkerülhetetlenül megtörtént az ősi törzsi rendszer bomlása. Az ősi arisztokrácia elszigetelt volt. Az arisztokratikus harcosok, a szokásos éberekkel ellentétben, szekereken harcoltak, amelyek először jelentek meg a Déli Urál területén. A nemesség kapja a legtöbb hadizsákmányt. Nagy házakban él, termőfölddel, de a lakosság nagyrészt továbbra is szabad gazdálkodókból állt. A közösség tagjai között egyrészt voltak olyan emberek, akik elvesztették földjeiket, másrészt – több kiosztást koncentráltak a kezükbe. A társadalmi létra alján voltak metanasztok, olyan emberek, akik valamilyen okból megszakították kapcsolataikat közösségükkel, ezért megfosztották őket védelemtől, parasztok, végül rabszolgák. A homéroszi társadalomban a rabszolgaság patriarchális jellegű volt. Viszonylag kevés rabszolga volt (az Odüsszeiában a rabszolgákra való hivatkozások gyakoribbak, mint az Iliadban), köztük a nők dominálnak, akiknek munkáját a háztartásban használják. A homéroszi társadalom még nem ismerte az államot a szó valódi értelmében. Ebben az időszakban nagy jelentőséggel bírt a törzsi vezető (basilei), a vének tanácsa (bule) és a Népi Gyűlés (agora), amely a közösség összes szabad tagjából áll. A társadalmi differenciálódás növekedésével a népgyűlés és a törzsi vezető fokozatosan elvesztette korábbi jelentőségét. A vének tanácsának jelentősége megnőtt, amely most nem vénekből, hanem nemesekből és gazdagokból állt.